Február 1-je a köztársaság napja.
Lokálpatriótáink, Szabó Tamás alelnök, Borszéki Gyula és Kronstein István ma virágot helyeztek el egyesületünk nevében annál a kőnél, amely azért áll itt, hogy emlékeztessen: volt idő, amikor a köztársaság nemcsak szó volt, hanem közös hit, amit viszont láttunk az útlevelünkön is.
Amikor a Köztársaság kövét felállították, nem egy diadal pillanatát akarták megörökíteni. Inkább egy kérdést hagytak itt nekünk.
Lehet-e még helye ennek a szónak?
Lehet-e még közös nevező a szabadság, az egyenlőség, a polgári felelősség?
Ez a kő nem magyaráz. Nem hirdet.
Csak jelen van.
És a jelenlétével azt üzeni: a köztársaság nem intézmény, hanem viszony egymáshoz. Ahogyan beszélünk, ahogyan figyelünk, ahogyan nem fordítjuk el a fejünket.
Hogy számítanak a szavak.
És hogy a köztársaság addig létezik, amíg vannak, akik időről időre megállnak, és azt mondják: ez még mindig a mi ügyünk.
Ma megálltunk.
