Radics Béla 80 Ma nem csak egy zenészre emlékezünk. Ma egy jelenség, egy szellemiség, egy angyalföldi sors előtt tisztelgünk.
Radics Béla ma lenne 80 éves.
Rövid élet adatott neki, de olyan erős nyomot hagyott maga után, amelyet az idő nem tudott eltörölni. Gitárjának hangja ma is itt rezonál Angyalföld utcái fölött – ott, ahol felnőtt, ahol zenésszé, majd legendává vált. Radics Béla Angyalföld, Tripolisz gyermeke volt. Nem díszletként használta ezt a városrészt: belőle nőtt ki.
A munkásnegyed keménysége, az egyenes beszéd, a megalkuvást nem ismerő tartás végigkísérte az életét és a zenéjét. Ő nem szerepet játszott a színpadon – önmagát adta, minden hangban, minden fellépésen. Zenekarai a magyar rocktörténet megkerülhetetlen mérföldkövei.
A Tűzkerék hozta meg az áttörést: ekkor hallhatta először az ország azt a nyers, elementáris gitárhangzást, amely addig ismeretlen volt idehaza. Az Atlantis tovább erősítette ezt az utat, majd a Taurus E X T 25–75–82 zenekarral megszületett a magyar hard rock egyik legnagyobb pillanata. Az Alligátor és a Sakk-Matt időszaka pedig azt bizonyította: Radics Béla akkor sem hátrált meg, amikor már egyre kevesebb teret engedtek neki.
Nem volt könnyű ember – és nem is akart az lenni. Nem hajolt meg, nem alkalmazkodott, nem vált „elfogadhatóvá”. Ezért háttérbe szorították. De a közönség soha nem felejtette el. Mert az emberek mindig megérzik, ki az, aki igazat játszik.
Az, hogy Angyalföldön utcát neveztek el róla, és hogy ma mi, lokálpatrióták, a szobra előtt állhatunk, világos üzenet:
Radics Béla nem múlt idő!
Ő az angyalföldi identitás része, a magyar rock lelkiismerete, egy örök mérce.
Emléke előtt tisztelgett elnökünk, Horváth András, Radics Béla hagyományát és nevét tovább éltető Baranyecz „Branyó” János gitárológus, Erdős László, Kronstein István, Váradi Tamás tagjaink és Dióssy Gábor színművész.
Nyugodj békében, Béla!
Angyalföld nem felejt.
